Eddig még nem találkozhattatok ilyen jellegű cikkel az oldalunkon, ezért mialatt írom jómagam is folyamatosan azon gondolkodom, hogyan fog összeállni a dolog. Ha megengeditek egyszerűen magamat adom, utána meglátjuk mi sül ki belőle.

A különböző közösségi oldalak hemzsegnek a játékmenet videóktól és ezeket sokan naponta követünk, vagy ötleteket nyerünk belőlük. Valami ilyesmire gondoltam én is, amikor megálmodtam ezt, csak írott formában. Ha érdekel egy sim története, aki nemrég költözött a nagyvárosba, akkor tarts velem!

Az elkészített simem neve Lucy Olsen. Életcélja, minden álma, hogy gazdag és sikeres legyen. Jellemét tekintve barátságos, jól kijön másokkal, romantikus alkat, könnyen bonyolódik rövidebb kapcsolatokba és menthetetlenül nagy sznob.

Lucy a családjával vidéken, egyszerű környezetben, nyugalomban, szűkösen, de mégis nagy boldogságban és szeretetben élt. A szülei minden tőlük telhetőt megadtak a lánynak, elkényeztették, babusgatták egészen születésétől fogva. Lucynak azonban semmi nem volt elég, neki mindig a legdrágább és legjobb kellett mindenből és mindig is túl unalmas volt számára a vidéki élet.

A diploma után úgy érezte nem találja a helyét és csak otthon tengett-lengett, mialatt szülei dolgozni jártak. Lucy édesapja látva, hogy a lánya egyszerűen nem hajlandó munkát vállalni vidéken és folyton követelőzik, úgy döntött jobb lesz, ha a saját bőrén tapasztalja meg milyen is pénzt keresni, ezért a megtakarított pénzét a lánynak adta és azt mondta: Szedd össze a holmidat és kezdj végre magaddal valamit kislányom! Keress egy lakást a nagyvárosban és szerezz egy jó állást! Ez az összes megtakarításom, ezért remélem nem herdálod el!

Lucy egyáltalán nem vette sértőnek apja ötletét, mivel mindig is az volt az álma, hogy egyszer a városi forgatagban élhet és saját üzletet nyithat. Jól jött neki ez a pénz és már aznap felült az első gépre, amivel reggelre San Myshuno-ba ért.

Tehát 20.000 Simoleonnal és nagy reményekkel vágjunk is bele!

Lucynak valami egyszerű, olcsó albérletre futja csak, ezért egy szegényesebb negyedben találtam neki lakást. A Culpepper House 18-as szobája pont megfelelő lesz számára! Berendezéssel együtt 11.180 Simoleon, a kaució 1000 Simoleon és még persze ott van a heti 600 Simoleonos bérleti díj. Huh, apuci pénze nem sokáig fog így kitartani!

A lakás maga történelmi jellegű: egy híres séf állítólag itt találta fel a gömbhalat, vagy mi. Emellett az étkező padlója új és a falak is frissen festettek. A helyiek szerint kísértetjárta? Szellemek ide, vagy oda valahol laknunk kell.

Első benyomásra végül is elmegy ez a konyha, de a fürdő és a hálószoba valami siralmas. Minden esetre még így is az a sejtésem, hogy el kell adnunk pár tárgyat, ha üzletet akarunk nyitni a nagyvárosban. Egyébként azért van a simem ilyen lenge ruhában, mert nyár van éppen San Myshuno-ban.

Mivel még nem reggelizett készítsen valami könnyű étket, mondjuk gyümölcssalátát. Érdekes, hogy a hűtőből csupa zöldséget vett elő és hirtelen dinnyévé változott a vágódeszkán. Ohh igen…a jó öreg kis fülzsír aroma. Jó étvágyat Lucy!

Reggeli után menetrendszerűen megérkezett a szomszédság, hogy köszöntsék az új lakót. Közvetlen szomszédunk a Rasoya család, egy nő (Geeta) a fiával (Raj). Elég fura a nevük, legyen csak anyuci kedvence és a szomszédasszony…szerintem így könnyebben megjegyezzük. A vonásaikból ítélve külföldiek lehetnek, bár elég jól elbeszélgettünk velük, szóval biztosan beszélnek simlish nyelven. A szomszédasszony volt olyan kedves sütött egy kis gyümölcskenyeret számunkra, ami mindenkinek ízlett, azt mondta régi családi recept. Meglátogatott még minket egy kedves házaspár Arun és Jesminder, akik valamiért egy darabig el sem mozdultak egymás mellől.

Kiderült, hogy Jesmin éppen babát vár. Nem volt nehéz rájönni, mivel végig öklendezte a látogatást.

Mindenki evett a szomszédasszony sütijéből, beszélgettek a helyi szokásokról, majd elköszöntek. Lucy ezután büszkén kihúzta magát, elmosogatott és eltette a maradék gyümölcskenyeret.

Mivel mindenképpen üzletet szeretnénk nyitni, erre nincs is jobb alkalom, mint a legelső nap. Bár már lassan sötétedik és nagyon kevés pénzünk van, mégis azt mondom bátraké a szerencse! Néhány tárgyat el kellett adnom ahhoz, hogy egy üres telket tudjak venni az üzlet számára, amire kezdésként örültem, hogy letudtam rakni egy pultot, pénztárgépet és pár olcsó tárgyat. Itt megjegyezném, hogy ezek után a boltom összvagyona 0, azaz nulla Simoleon lett. Innen szép nyerni! A boltnak a Seasons Fashion nevet adtam, mert szezonális ruhákat szeretnék árulni a simeknek, ha egyszer eljutunk odáig. Egyébként maga az üzlet telke pár háznyira van a simem lakásától. 

Miután kinyitott az üzlet érkezett néhány bámészkodó, de mivel még nagyon kezdő simünk a kereskedelemben, ezért csak nehezen tudta rávenni a vásárlókat a pénzköltésre. Ráadásul volt egy kifejezetten kellemetlen vevő (hívjuk Karvaly úrnak), aki folyamatosan kötekedett, veszekedett, kiabált a simemmel. Ettől sajnos Lucy begurult és mérges állapotba került, ezért még nehezebben tudott barátságos maradni a többi simmel.

Zárásra teljesen besötétedett és összesen kettő darab árut sikerült eladni, ami azt kell mondjam nagyon kiábrándító. Talán legközelebb jobban alakul és ez a karvaly képű sim nem jön elő újra!

A város lecsendesült, csak egy mosómedve és egy elmegyógyintézetből szabadult fickó bóklászott az utcákon. Lucy fáradtan haza battyogott, vett egy forró fürdőt (amiben be is aludt), felmosta a kipancsolt vizet, majd mély álomba szenderült.

Ennyi lett volna az első rész! Én izgatottan várom, hogyan alakul Lucy további élete San Myshuno-ban. Ha tetszett, nyomj egy like-ot illetve, ha bármi gondolatod támad oszd meg velünk itt, vagy a cikk facebook bejegyzése alatt. Köszönöm, hogy velem tartottál!